„A szépség szeretői”
George Santayana és kortársai. A platóni égi Érosz által befolyásolt létezésesztétikák példázatai a 19–20. század fordulójának új-angliai eszmetörténetéből
Description:... Nem hagyományos értelemben vett esztétikatörténetet írok, hanem olyan egyéni életutakat és elméleteket prezentálok, melyeknek meghatározó alapeleme az antikvitáshoz való vonzódás, valamint a vallás – a görög vagy a keresztény – szenzualitáson alapuló élvezete. Tanulmányom főszereplői létük esztétizálására tett próbálkozásaikkal olyan létezésesztétikák megélőivé váltak, mint amelyekre Michel Foucault világított rá korszakalkotó művében, A szexualitás történetében, a klasszikus ókorra vonatkoztatva. Foucault azoknak a gyakorlatoknak a történetét tárgyalta, „amelyeket „a létezés művészeteinek” nevezhetnénk.” Bár ő csak az ókori görög és római hétköznapokra koncentrált, megjegyezte, hogy egyszer már valaki megírhatná a „létezésesztétikák” és „önformálási technikák” hosszú történetét”, de Burckhardt is csak a reneszánsz korral kapcsolatban vizsgálódott, pedig „utóéletük, történetük, fejlődésük nem állt meg a reneszánsznál”. Megközelítése azért különösen megragadó, mert tanulmánya középpontjába „a vágyakozó ember származástanát” állította, és olyan általános filozófiai problémává tette az önművelést és a vágyak kielégítésére irányuló életvitelt, mely minden kor vizsgálatánál felhasználható. Írásom megközelítésmódját a kortárs szerzők közül – Michel Foucault mellett – Alexander Nehamas, Richard Shusterman és Heller Ágnes állításai inspirálták, akiktől nem idegen „az élet művészetének filozófusai” terminus, és olyan életművek feldolgozása, melyek az önteremtő, önmegvalósító, filozofikus lét példázatai lehetnek. Értekezésem struktúrája arra az állításra épül, mely szerint a személyiségetikáról nem írhatunk értekezést, csak illusztrálhatjuk.
Show description