A könyv három részre oszlik. Az első részben (Az intuíciók) a szerző az érzékelhető világ hamis valóságának legrelevánsabb hipotéziseivel foglalkozik. Az anyagon túllépő tudatszint létezését a nagy gondolkodók tervezték. Ezt az ötletet megtaláljuk Platón "A barlang mítosza" -jában, Berkeley "Nem materialista elmélete", valamint a "Forma pszichológiája" (Gestaltpsychologie) c. A leghitelesebb forrás a "kollektív tudatalatti" és Carl Jung "Szinkronelmélet" című műveiben található.
A második részben (Megerősítések) a szerző elemi, de részletes módon írja le a kvantumfizika útját, Thomas Young két réses gátjának kísérletétől kezdve az állapotok egymásra helyezkedésének és a kvantumkorreláció jelenségeinek. Ezekkel a kiváltságos kulcsokkal érthető meg a kvantum összefonódása. A harmadik részben (Perspektívák) a szerző David Bohm által az "implicit univerzum és explicit univerzum" kvantumpotenciáljáról és a kozmosz holografikus látásmódjáról kidolgozott elméleteket írja le. Mindent abszolút egyszerűséggel, matematikai képletek használata nélkül és sok illusztráció segítségével magyaráznak.
Születésétől fogva az emberiség meg akarta vizsgálni a dolgok eredetét és összetételét, felfedezni azok működését és intim célját.
Az általánosan alkalmazott módszer az objektumok kisebb és kisebb részekre bontása, majd minden lehetséges módszerrel elemzi őket, a vizuális vizsgálattól a kémiai reakciókig. Ez ma is megtörténik. Például, ha egy tudós fel akarja fedezni a gránitkocka kémiai és fizikai szerkezetét, akkor kisebb és kisebb darabokra bontja, amíg az egyes atomokra nem oszlik.
Ha azonban a tudós maga is meg akarja vizsgálni az atomot alkotó egyes részecskéket, hihetetlen meglepetés érte. A gránitkocka jégkockaként viselkedik. A tudós látja, hogy az anyag folyékony, elpárolog, eltűnik az ujjai között. Az anyag energiává válik, amely rezeg.
Az egyes részecskék mindenféle testiség nélkül ingadozó hullámokká alakulnak át.
Szubatomi szinten az anyag már nem anyag, hanem valami mássá válik. Az elemi részecskék megtévesztenek minket.
Pettyeknek tűnnek, ha valaki megfigyeli őket, de rezgő hullámként viselkednek, ha nem veszik őket figyelembe.
Az atomok gyakorlatilag csak vákuumot tartalmaznak.
A felszínen úgy gondoljuk, hogy megérinthetjük, mérlegelhetjük, manipulálhatjuk és mérhetjük az anyagot. De az anyag legbensőségesebb összetételében üresség, energia, információ, hullám vagy rezgés hullámává válik. Ami számunkra anyaginak tűnik, lényegében már nem anyag.
Ezen a ponton egyértelmű, hogy már nem beszélhetünk egyetlen valóságról. A megfigyelés szintjétől függően, a rendkívül kicsitől a végtelenül nagyig sok realitás létezik, amelyek mindegyike különbözik, de teljesen igaz.
Vagy talán a felsőbb valóságnak számos aspektusa van, még mindig ismeretlen. Minden filozófia és vallás mindig feltételezte az anyagon túllépő "szellem zónáját"; senki azonban soha nem tudta bizonyítani a létezését. Ma a kvantumfizika hatalmas ablakot nyit a láthatáron, amelyet a múlt századig el sem tudtunk képzelni. A megerősítések a sikeresen elvégzett kísérletekből származnak, különösen azok, amelyek a kvantumos összefonódás jelenségével kapcsolatosak.
Ma már tudjuk, hogy létezik a valóság olyan szintje, amelyre már nem vonatkoznak a newtoni fizika korlátai. Az anyag fizikája már nem elegendő az univerzum leírására.
A kvantumfizika egy olyan szint létezését mutatja be, amelyben az energia és az információ átveszi az anyagot. Ez az úgynevezett "nem helyi" szint. Meghatározhatnánk pszichés vagy spirituális szintet. Ezen a szinten az egyetemes intelligencia kölcsönhatásba lép az emberiséggel. Az intelligens univerzummal folytatott kommunikáció útjai áthaladnak a kollektív tudattalanban, amelyet Carl Jung elméletileg fogalmazott meg.
A jungi szinkronitás egy kulturális evolúciós projektben kalauzol el bennünket. Ez egy olyan projekt, amellyel kezdünk tisztában lenni.